Megérkezés Krétára

(2003. július 3., csütörtök)

A krétai nyaralás úgy kezdődött, hogy volt egy gyönyörű hetünk Rodoszon, 2002-ben… Ott (11 év nyugat-európai utazássorozat után) újra rabul ejtett minket a görög föld szépsége, a görögök kedvessége és vendégszeretete. Elbűvöltek az ókori civilizáció csodás maradványai, a középkori és a törökkori romok, Itália üzenete, és főként, mindenekelőtt a Johanniták építményei, a leanderek és bouggainvillea bokrok pompázatos virágzuhataga.

A Johanniták nyomában Máltára készültünk, aztán valahogy mégis Krétán kötöttünk ki, lemondva a lovagokról. Ez nagyon jó választás volt!

2 óra 20 perces kényelmes és nagyon kellemes repülőút után kis kört leírva leszálltunk Kréta régi (20. sz. eleji) fővárosának, Chaniának a repülőterére. Ott kedves idegenvezetőnő várt, Dani Ágnes, az Eurotours alkalmazottja, és egy „rettenetesen” krétai kinézetű buszsofőr, a szintén „rettenetesen” krétai állapotú, ám vígan suhanó buszával.

Megkerültük a Szoudai-öbölt, ami egy jó hosszan benyúló tengerszakasz a Fehér-hegy sziklái között. A történelem során ez az öböl több csatát is látott, mert védettsége okán mindig, mindenki szerette volna megszerezni a kikötője feletti ellenőrzést. A part szintjétől a hegy tetejéig hármas erődrendszer védi. (Ma elzárt területen NATO támaszpont található itt.)

Az öböl partján végig kanyarog az autóút, amelyet sok-sok ezer fehér és csodás rózsaszínű leanderbokor kísér szinte végig, Rethymnóig (kb. 60 km). Amikor nyaralásunk helyszínére megérkeztünk, tulajdonképpen a „szokásos” tengerparti kép fogadott. Csodálatos, kéklő víz, rengeteg pasztellszínű, 2-3 szintes nyaralóház, part menti sétány pálmafákkal és millió-millió pici üzlet meg étterem. A homokos parton napernyők százait ragyogtatja a nap, kékek, pirosak, zöldek, sárgák, alattuk a nyugágyakkal.

Amikor a szálláshelyet megláttuk, tudtuk rögtön, hogy megint jól választottunk. Szinte az óváros szélén, alig 50 m-re a tengertől, közel a Velencei kikötőhöz, kedves család magánházában volt a szobánk, természetesen a 23-as. (Gyerekkorom óta ez a szerencseszámom!) A szoba erkélye a tengerre néző, fenyőfa bútorok, konyhasarok, pici fürdő.

A háziak ouzóval és narancslével vártak, az előbbi ital számomra továbbra sem kedves, mivel az ánizs (édeskömény) az egyik vesegyógyszer alapanyaga is, és ez rossz emlékeket ébreszt mindig bennem…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s