Hazautazás

(2003. július 17., csütörtök)

Ahogyan buszunk a Szoudai-öböl partja mentén suhant Chania felé, a virágok súlyától roskadozó leander-bokrok még egy utolsót integettek. Búcsúztak tőlünk az opálos kora délelőtti fénybe burkolózó magas hegyek, és szemünkbe villant újra meg újra a tenger kéklő víztükréről visszaverődő napsugár.

Fájt felszállni a repülőgépre, összeszorult a szívünk, amikor lenéztünk a magasból Kréta egyre távolodó partjaira. Rossz volt elhagyni a szigetet, magunk mögött tudni a görögök nyugodt élettempóját. Hátradőltem az ülésemen. Kézitáskámból elővettem egy kis darab, krétai olívaolajos szappant. Beszívtam mélyen selymes illatát, és a hegyekre gondoltam. Az olajfa-ligetek nyugalmára, a kanyargós, kecske-járta ösvényekre, és arra, hogy vajon még meddig marad meg ilyen elevenen emlékezetemben ez a csodálatos kis földdarab…

Most, pár hét elteltével, az itthoni nagyváros zajos mindennapjaiban, bokros teendőim közepette úgy gondolom, hogy emlékezni fogok rá mindannyiszor, ha szürke eső vagy fakó szomorúság von őszi didergésbe, ha nem látok elég mosolyt magam körül, és mindig eszembe jut majd, ha azt a szót hallom, hogy tenger. Az enyém lesz már örökre minden fűszála, minden vízcseppje és valamennyi illata…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s