Bohém negyed

Ez volt az elutazás előtti utolsó napunk Párizsban, megpróbáltuk jól beosztani az időt. Egy nagyon fontos környék volt, amit nem jártunk még be: a Montmartre. Először is kimentünk a Saint-Lazaire pályaudvarra és megvettük a másnapi vonatjegyeket, majd a Rue de Amsterdam-on elindulva eljutottunk a Moulin Rouge környékére. Ez Párizs vigalmi negyede, de mivel reggel volt, kevés éjjeli pillangót láttunk (Attila szerint azok is férfiak voltak, nőnek öltözve), hiszen ők nyilván éppen hazamentek aludni, vagy ki tudja… Az utca hosszú és széles, és főleg a Place Pigalle környékén nagyon sok a szex-butik és XXX-mozi. Mi az egésznek a „fonákját” láttuk, azt a sok nyomorult színesbőrű, rosszul öltözött takarítónőt, akik próbálták kora reggel eltüntetni az éjszaka minden mocskát. A Moulin Rouge bejáratát is megnéztük, az előcsarnokában színes képernyőkön mutatnak részleteket a történetéből, és a mostani előadásokból.

Puha, vörös bársony vesz körbe mindent, és turisták hadai érkeznek folyamatosan, akik szeretnének kicsit bekukkantani „a bűn barlangjába”, de nincs 180-200 Eurójuk az esti revüre. A Vörös Malom mellett közvetlenül egy amerikai gyorsétterem terpeszkedik, ez nagyon illúzióromboló. Vele szemben viszont Szent Rita kápolnája, amelyikben ottjártunkkor éppen teltházas reggeli mise volt, valószínűleg ezen a környéken sok embernek van rá nagy szüksége, hogy azt a szentet kérlelje, aki „ha-már-semmi-remény-sincs-akkor-is-segit”. (Bár ki az az ember a világon, akinek ne lenne kérnivalója?)

A Pigalle metrómegállójától felbaktattunk a Montmartre-ra, útközben több malmot is találtunk (egyszerűen fából, természetesen itt már nem pirosakat :-)). Vetettünk egy pillantást a Montmartre-i temetőre is, nagyon érdekes, hogy a város közepén van.

A Sacre Coeur felé közeledve növekedett az emberáradat, végül már annyira sokan voltak a turisták (sok-sok olasz és magyar is), hogy a csodálatos fehér templomot övező utcákban meg sem lehetett mozdulni. Ennyi apró boltot, szuvenír-árust, portré-rajzolót, kávéházacskát sehol Párizsban nem láttunk. Mindenhonnan isteni illatok áradtak, sütötték a francia palacsintát, a Crepe-et, muszáj volt vennünk egy-egy szendvicset abból a jó, ropogós bagettből, amit csakis Franciaországban tudnak sütni.

A Sacre Coeur a 19. század végén épült, az előtte lévő teraszokról pazar kilátás nyílik Párizs keleti részére. Mellette áll szerényen és szürkén meghúzódva a középkori Szent Péter templom, erre senki sem kiváncsi ma már, mindenki a romantikus kinézetű „nagy húgocska” bejáratán nyomakodik befelé. Mi megsajnáltuk a kicsi templomot, és próbáltunk bemenni, de éppen egy halottat búcsúztattak odabenn, így – kegyeletből – kívül maradtunk.

A Montmartre-ról visszasétáltunk a Hausmann Boulevardig, és megnéztük a Lafayette áruház alsó szintjén lévő könyv- és CD-áruház kínálatát. Jó lett volna sok mindent megvenni, de ahhoz több vendégtanári fizetés is kevés lett volna, úgyhogy csak a címeket irogattuk fel, hogy ha utazásunk végére marad elegendő pénzünk, akkor dőzsölhessünk egy nagyot. :-)

Egy hirtelen ötlettől vezérelve újra felpattantunk a metróra, és kimentünk ismét a La Vilette parkba, mert az a bizonyos gömbmozi nem hagyta nyugodni a fantáziánkat. A film, amit megnéztünk, a nemzetközi űrállomás életét mutatta be, szép felvételekkel a bolygókról és az űrhajók kilövéséről. Este búcsúztunk Párizstól.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s