Roueni pillanatképek

Az egyetemen, ahová Houssaye professzor vendégtanárként meghívott, nagyon kedvesen fogadtatásban volt részem. A pedagógiai kutató-központban a francia kollégákon kívül megismerkedtem azzal a brazil tanárnővel, akit én „váltottam” a munkában, és aki kiválóan beszélt spanyolul is, mert ősei között gallego származásúak is voltak. Állandó kísérőmnek, segítőmnek Yassine Zouari tunéziai kollégát kaptam, aki teljesen megkönnyítette rouen-i tartózkodásunkat, segített minden hivatalos ügy elintézésében. Kint tartózkodásunk vége felé lakására is meghívott, ahol feleségén kívül annak egy szintén arab barátnője is jelen volt, és megismerhettük a kusz-kusz-főzés rejtelmeit.

Vendéglátó professzorom is gyakran hívott minket étterembe, különösen maradandó élmény volt számunkra az első szépséges rouen-i esténk, amikor minket és a brazil a kolléganőt egy nagyon előkelő, igazán patinás belvárosi vendéglőbe vitt Houssaye, ahol páratlanul finom, Normandia hal- és más ételkülölegességeit felvonultató vacsorát tálaltak. Nekem a híres „kakas borban” (coq au vin) ízlett leginkább, de csodás volt a desszert (karameles almatorta) és a bor is. Az esti Rouen olyan, mint egy kivilágított ékszerdoboz.

Amíg Rouenben voltunk, a Mont St. Aignan-ban lévő „panoráma-város”-ban laktunk, amely tulajdonképpen az egyetemhez tartozó diák- és tanárszállások számos modern épületből álló együttese. Minden reggel innen keltünk útra, akár a közeli egyetemre, akár a könyvtárba, akár pedig kirándulni vagy bevásárolni mentünk. A panoráma-város onnan kapta nevét, hogy egy, a város fölé magasodó „hegyen” áll, alatta pedig lüktet maga Rouen.

A város Szajna jobb partján fekvő része teljesen modern, hatalmas lakótelepekkel és ipari üzemekkel, kikötőkkel. Igaz, hogy a folyó torkolata, Le Havre, a fő kikötő innen még több, mint 30 km-re van, a La Manche csatornán át érkező áruk jelentős részét (pl. tízezerszám az országba érkező személygépkocsikat) itt, Rouenban pakolják át, osztják szét.

A város bal felében viszont mindebből a kikötői, ipari hangulatból semmit nem lehet érezni. A Szajna bal partján hatalmas, modern épületek, irodaházak sorakoznak ugyan, de mögöttük, néhány száz méternyire csupán, kezdődik a csodálatos óváros, ami olyan építészeti, történeti emlékeket rejt, hogy az ember elámul.

Kezdjük először a torzóban maradt műemlékek említésével, hiszen ezek jelentős része éppen a Szajnához közel található. 1940-ben, amikor a németek megszállták a várost, kezdődött Rouen újkori rémtörténete. A legnagyobb pusztítások azonban nem ekkor, hanem 1944. április 19-én kezdődtek, amikor angolok bombázták több napon át a várost, hogy kifüstöljék a németeket. Eközben a város kikötőit, ipari üzemeit, és részben belvárosát, történelmi emlékeit is elpusztították. Mivel éppen az idén 60 éve mindennek, az itteni könyv- és újságkiadásból részletesen értesülhettünk az itteni emberek akkori szenvedéseiről és a város részleges pusztulásáról. Vannak helyek, például az Igazságügyi Palota, ahol a falak mementóként máig őrzik az akkori idők golyó- és szilánkbecsapódásainak nyomait. Több helyen állandó vagy időszakos kiállításon lehet látni, milyen emberfeletti munkát végeztek a franciák a város helyreállítása kapcsán, és mára már csak néhány templom nélkül maradt harangtorony, torony nélküli templombejárat mutatja a pusztítás jeleit.

Felújították Rouen tölgyfaberakásos, gyönyörű normann házait is, úgyhogy a gótikus katedrálissal, és más templomcsodákkal, az egykori vár épen maradt lakótornyával, a Jeanne d’Arcról elnevezett donjonnal együtt a városkép szinte mindenütt lenyűgöző látványt nyújt. A város utcáin, terein rengeteg a fa és a virág, minden pompázik. (Rouen lakosai is részt vesznek a virágos városok versenyében.) Sok a kedves kis tér, virágözönnel, apró kis tavakkal tarkított park, a város közepétől távolodva is vízen úszkáló hattyúk, vidáman feleselő madarak, rózsaszínű ruhába öltözött virágzó fák fogadnak.

Az egész város teljesen emberléptékű, a nagyáruházak szinte diszkréten megbújnak a történelmi épületekben és azok alagsorában. Rengeteg kisebb-nagyobb bolt van Rouenban, de nem azok uralják a városképet, hanem az egymást érő kis kávéházak, pékségek és cukrászdák, a fák és virágok, a házak homlokzata, a csipkézett kovácsoltvas erkélyek, és lépten-nyomon egy-egy újabb, lélegzetelállítóan gyönyörű és hatalmas templom. Szinte mindegyikben festett üvegablakok, hatalmas orgona, faragott szószékek és szép mellékoltárok vannak.

A város igaz szíve az öreg piac (Vieux Marché)-tól a Monet által számtalan alakban megfestett katedrálisig található, félúton a rouen-iek büszkeségével, a csak nagymutatós reneszánsz-kori óratornyával (Horloge). Erre az útvonalra merőleges a város egyik ütőerét jelentő, a vasútállomástól a színháztérig (illetve a Szajnáig érő) nyüzsgő és forgalmas Jeanne d’Arc utca.

A régi piac tere ma is fedett piac, amelyhez egy modern, érdekes építészeti megoldással létrehozott, középkori üvegablak-részleteket is rejtő templom csatlakozik. Ezen a piactéren állt az Orleans-i Szűz máglyája, akinek emlékét a városban számos hely őrzi. Ő a francia ellenállás egyik jelentős alakja, a város, Normandia és kétségkívül az egész ország szimbóluma. Láthatóak még azok a kövek, amelyeken a máglyája állt (hogy jobban láthassák a középkori „érdeklődők” iszonyatos pusztulását e fiatal lánynak, máglyarakását kiemelték, kövekkel megmagasították).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s